Erzsi


1965-ben végeztem aí ELTE fizikus szakán, és 2009-ig dolgoztam kutatóként és oktatóként a BME Fizikai Intézetében. Hamarosan önkéntesként a város peremén lévő utcánk általános iskolájának munkájába kapcsolódtam be azzal a szándékkal, hogy segítsem a hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatását fizikából. Előbb-utóbb “táltosképző”ként működött a korrepetálás, amit lehetett szeretni, de nem ez volt a célom. Így kapcsolódtam be rövid ideig az Igazgyöngy Alapítvány tanodásainak skype-oktató munkájába, ill. fizikai kísérletek összeállításába. Bódvalenkét a freskófalu indításától kezdve figyelemmel kísértem. Közel két éve végre megláttam a hívó szót, “önkénteseket keresünk skype-oktatásra”. Azonnal jelentkeztem. Azóta veszek részt a skype-oktatásban alapvetően matekból (4.-től felfelé), a két felső osztályban fizikát és kémiát is korrepetálok, de nem idegen tőlem bármely tárgyból beugrani szükség esetén. Nagy élményt jelentett, hogy 2019 áprilisában sikerült végre leutaznom az “utazós” önkéntesekkel. Hihetetlen jó érzés volt személyesen megismerni azokat a gyerekeket, akikkel már közel két éve csak virtuális kapcsolatunk volt. Vittem le néhány szatyorban elférő eszköztárral bemutatható fizikai kísérletet is. Eltökélt szándékom, hogy ahogy erőmből futja, ezt a “szatyor fizika” demo-programot, valamint az időnkénti leruccanást folytatom. Szükségem van a személyes kapcsolatra, remélem, nekik is. Önkéntes munkám célja egyezik a Juszt-is céljaival. Ez a munka rengeteg kihívást és örömöt rejteget. Külön öröm, ha sikerül elérni, hogy az óra végén mindketten érezzük, jó kedvvel, kéz a kézben léptünk tovább. Nem a lexikális tudás elsajátítását tartom fontosnak (bár az érdemjegyekben jobbára az tükröződik), hanem azt, hogy érdeklődve nézzenek körül a világban, tudjanak benne tájékozódni. De ami a legfőbb: érezzék, hogy szeretjük őket, fontos számunkra fejlődésük.