Főfoglalkozásban pszichoterapeutaként és segítő szakemberek, illetve civil szervezetek szupervizoraként tevékenykedem. Igyekszem szívügyemet, az (esély)egyenlőséget sok mindenféle területen előmozdítani (többet erről a honlapomon: www.szil.info). 

Kezdettől fogva részt veszek a bódvalenkei projektben. Végigjártam, illetve járom folyamatosan annak legtöbb lépcsőjét: a nyári táborokat, a távoktatást (először a pótvizsgára készülőknek, majd heti rendszerességgel az egész tanév alatt az iskolásoknak), valamint a Juszt-is Alapítvány létrehozását. Az év legnagyobb részében Bódvalenkén töltöm azokat a hétvégéket (egyelőre havonta egy ilyenre telik az önkénteseink számából), amikor fejlesztő játékokkal, könyvekkel „házalunk” a családoknál, illetve tanulunk azokkal a gyerekekkel, akikkel ezt nem tudjuk Skype-on tenni.

A változást előmozdítani akaró önkénteskedés jó esetben nemcsak mások helyzetén változtat, hanem én magam is folyamatosan változom benne. Ahogy ez lenni szokott, a kezdetben elvekből és egy általános „juszt is” magatartásból kiinduló szívügyből a fizikai jelenlét és az emberi közelség révén személyes kapcsolatok is születnek, különösen a testhez-lélekhez dörgölődző gyerekekkel, akik közül többen szívem csücskeivé váltak.