Tanévkezdés Bódvalenkén

Szeptember 6-án a szokottnál is korábban vágott neki az útnak öt önkéntesünk (egy közülünk  első útjára indult).

A korai indulás oka az volt, hogy szerettük volna a tanév kezdetén az iskola igazgatójával és tanáraival számos közös dolgunkat megbeszélni. Így 11-re kellett beérni az iskolába – sikerült is. 

Sikeres volt a  megbeszélés is, tisztáztuk a tankönyvek kérdését, a kapcsolattartást, főleg pedig azt, hogyan tudunk segíteni abban az igen nehéz munkában, amit az iskola végez szinte állandó létszámhiánnyal kűzdve. Érzésünk szerint eredményes volt a két és fél órás megbeszélés.

Bódvalenkére még ragyogó napsütésben érkeztünk, lepakoltunk, haraptunk valamit, és máris indultunk a családokhoz játszani. A szokott játékokon kívül két újdonságot is vittünk. Az egyiket a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemtől kaptuk kölcsön: mágneses gyűrűkkel játszott a családok apraja-nagyja nagy élvezettel. A másik: saját gyártmányú szorzótábla társasjáték. Ez is népszerű játéknak bizonyult.  

Este megbeszéltük a másnapi programot a közben  hat főre kiegészült csapattal. Ráadásul este 6-ra és 7-re (két turnusban) fizikai kísérleteket mutattunk be. Előre kifüggesztett plakát toborozta az érdeklődőket.A kísérletek sikeresen mutatták be a mágneses jelenségek alapjait, erővonalképeket, a mágneses lebegés jelenségét (Kioto-Tokió vasút magyarázata). Mindezeket az interaktív eszközöket ugyancsak a BME kölcsönözte nekünk, köszönjük. Néhány elekrosztatikai kísérletet is láttunk. A kémiai kölcsönhatásra az ecetbe szórt szódabikarbóna reakciója során felszabaduló széndioxid fújta fel a palackra erősített lufit. Végül a felfújt lufit kellett az erős embereknek (fiú, lány próbálkozott) tenyerükkel összenyomva (esetleg ráülve) kidurrantani. Szúrni, harapni tilos volt. Hát a legutolsó próbálkozó gyerek alatt végül eldurrant (kifáradt az anyag).  Szerintem a legtöbb kacagást és izgalmat ez a kísérlet váltotta ki. 

Vasárnap pedig a szokott komoly munkára került sor. Azokkal a gyerekekkel, akik a skype-oktatásból kimaradnak, egy-egy órát személyre szóló feladatlap megbeszélésével folytattuk a munkát. Valamennyien érdeklődve, okosan, jól oldották meg az egyénre szabott feladatokat. A feladatlapokat mind a gyerekek, mind pedig az önkéntesek minősítették, hogy legközelebb még testre szabottabb feladatokat oldjunk meg.

Végül déli 1/2 2-kor intettünk búcsút Bódvalenkének azzal a tudattal, kicsit talán közelebb jutottunk célunkhoz: a gyerekek érdeklődését felkeltve segítünk nekik tájékozódni a világban. 

Megosztás itt: facebook
Facebook