A hangok témaköre nemcsak azért volt szuper, mert sok kísérletet lehetett kitalálni hozzá, hanem mert nem maradhat el mellőle a tánc, muzsikálás sem. Ebből születtek meg a spontán csoportos éneklések, rögtönzött mini-táncbemutatók, és igazán eredeti dalszerzések is.
A foglalkozások után-közben a szokásos, mégis mindig változatos családlátogatások zajlottak. Az igazán kicsikhez házhoz megyünk játszani, ilyenkor más családtagok is gyakran feltűnnek, csatlakoznak. Ilyenkor lehet igazán jókat, őszintén beszélgetni: gyereknevelésről, párkapcsolatról, munkáról, eseményekről, mindennapokról.
Mindeközben, mint minden hétvégén, kell, hogy jusson, így hát jut is, idő magunkra, az önkéntesekre és a munkánk hátterét biztosító infrastruktúrára. Ez alkalommal elmaradt a helyben főzés, mert egy önkéntes társunk férje előre elkészített vegán menüvel járult hozzá a hétvégéhez, de nem maradtak el a közös beszélgetések. A Juszt-is Ház gondozásával, javításával kapcsolatban folyamatosan vannak teendők, de a házfelújítás hátralévő nagyobb részeinek, a konyha és a tető rendbehozatalának előkészítésén is dolgozott most is pár önkéntesünk.
A Jusztisos hétvégék számomra mindig kettősek: rendkívül megerőltetők, de iszonyatosan feltöltők is. A népes gyereksereg hihetetlen energiával jön: közvetlenek és fáradhatatlanok. Ragaszkodnak, kapaszkodnak, magyaráznak, figuráznak, ölelnek és nyüzsögnek. Ezt moderálni és helyén tartani nehéz, de kifizetődő. Mindig megéri.