Körülvesz minket az egyenlőtlenség és nem telik el olyan nap, hogy az utcán, a médiában, vagy pszichológusként a munkámban ne találkozzak vele. Az elvvel és a gyakorlattal, hogy önkéntes munkával járuljak hozzá az enyhítéséhez, régóta élek. Win-win helyzetnek tartom, mert csökkenti a tehetetlenség érzésemet és a munkám hasznosnak bizonyul ott, ahol sem központi, sem piaci alapon nem tesznek eleget az igazságtalanság ellen.
Bódvalenkéről a lányomtól hallottam először. Mint a Farkas és a kecskegidák mesében, eleinte csak a lábát tette be az ajtómon, egy szívességet kért tőlem, amihez igazából nem is annyira a személyemre, inkább az autómra volt szükség. Majd nem sokkal később jelentkeztem a 2021-es táboron való önkénteskedésre. Ezzel a Juszt is projekt „bekapott”, a gyerekek belopták magukat a szívembe és azóta igyekszem minden hónapban visszatérni a kedvessé vált családokhoz, hozzám nőtt gyerekekhez. Örömmel tölt el, hogy a Bódvalenke-hétvégéken a gyerekek várnak minket, szívesen játszanak, tanulnak, játszva tanulnak velünk és szabad szemmel látható, ahogy változik, növekszik az érdeklődésük és a kíváncsiságuk.
Igyekszem minden Juszt-is lejárós hétvégén ott lenni. Jólesik, hogy a gyerekek és a szüleik mostanra a falu havonta előforduló tartozékának tekintenek. Ahogy Komjáti felől bevesszük az utolsó kanyart és feltűnik az első freskó, bennem is szétárad a az ismerős otthon-érzés. Minden bódvalenkei hétvégén nagyon elfáradok, de fel is töltődöm. Eleinte még a gyerekek nevét és arcát is kihívás volt megjegyezni, nemhogy azt, hogy ki hol lakik a faluban. A sűrű lejárás következtében egyre több tudást és tapasztalatot szereztem, így több háttérfeladatot is vállaltam. Részt veszek a stáb munkájában. Én szoktam írni a stábülések beszámolóit, amit minden önkéntes megkap. Szeretek excel-eket kitalálni az adminisztrációs munka megkönnyítéséhez, a megvalósításukhoz vannak jó társaim a csapatban. A napKÖZi projektben korábban aktívabb voltam, mióta elköltöztem Budapestről, inkább abban veszek részt, hogy a tanítók Bódvalenkén minél részletesebben és alaposabban megismerjék az anyagot, amit az önkénteseink összeállítanak a gyerekek tanításához.
Úgy gondolom, számomra két meghatározó komponense van annak, hogy az önkénteskedésem keretében mire fordítom a szabadidőmet. Az egyik az, hogy azonosuljak az üggyel, amiért dolgozunk, a másik a csapat szemlélete és az együttműködés jó minősége. A Juszt is-nál mindkettő bingó.