A Juszt-is történetem onnan kezdődik, hogy – mivel saját három gyermekem már nagyobbacska lett, és egy-egy hétvégére nélkülözhetőnek éreztem magam otthonról – szerettem volna valami olyat csinálni, ami ellentart a rendszerhibáknak, tenni a – hivatalos kommunikációban nem is létező – szegénység és a szegregáció ellen. Barátnőmmel – aki addigra már az InDaHouse-zal járt Hernádszentandrásra – jutottam el én is borsodi, halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekhez.
Egy ottani önkéntestársam mesélt a Juszt-is Teszünk Alapítványról, én pedig kíváncsi lettem, hogy más segítő szervezet hogyan dolgozik. 2024 novemberében épp szükség volt egy plusz önkéntesre, hogy ne maradjon el a hétvégi foglalkozás Bódvalenkén, ekkor jártam először a freskófaluban. Azóta további 4 hétvégét töltöttem Bódvalenkén a csodálatos gyerekekkel, akik már az első találkozáskor óriási szeretettel fordultak felém.
Nagyon szeretek énekelni, ezt kórusban is csinálom. Gyerekeimmel Ringató foglalkozásokra járva nagy mondóka és gyerekdal kincset raktároztam el, a foglalkozásokba szívesen csempészek be ezek közül egyet-egyet.
A hagyományos hétvégi foglalkozásokon kívül részt vettem a nyár végi Jutalomkiránduláson, ami szerintem az év legnagyobb kihívása nekünk önkéntseknek, viszont a gyerekeknek ez az év legkülönlegesebb élménye.
{2025 decemberében a Juszt-is adománygyűjtő nagykövete is voltam.}
Civil életemben informatikai kockázatok menedzsmentjével foglalkozom.