Kulimák Panna vagyok, 2020 óta a Juszt-is önkéntese. Nem ez az első alkalom, hogy bemutatkozást írok magamról a Juszt-is számára: voltam én 17 éves gimnazista, 20 éves egyetemi hallgató, jelenleg pedig egy családi napköziben dolgozom, de ami stabil dolog volt az életemben az elmúlt 6 évben, az a Juszt-is Alapítvány és Bódvalenke. Az online tanoda önkénteseként kezdtem, aztán elkezdtem táboroztatni és a hétvégéken is részt venni. 2024 szeptember óta már én koordinálom az online tanodánkat, aktívan részt veszek annyi hétvégén, amennyin csak tudok és egy ideje a Juszt-is stáb tagja is lettem.
Nehéz lenne megmondani, mi az ami ennyire megragadott a Juszt-isban és Bódvalenkében. Sok sok dolog történt az elmúlt években, amik miatt egyre közelebb nőtt a szívemhez ez a falu, de azt hiszem már a legelső látogatásom alkalmával eldőlt számomra, hogy nekem ez egy fontos része lesz az életemnek.
2021 nyarán mentem először Bódvalenkére. Azelőtt már egy jó fél éve tanítottam online, heti 6-7 órában, hiszen a COVID miatti lezárásoknak köszönhetően rengeteg szabadidőm volt. Sajnos a karantén hónapjaiban a lejárós hétvégék is szüneteltek, ezért egészen sokáig nem volt alkalmam élőben találkozni a falusiakkal, csak az online órák keretein belül ismertem meg egyre jobban a gyerekeket. Már alig vártam, hogy végre a nyári táborra leutazhassak Bódvalenkére. A kocsink megérkezése után pár órával kiabálást hallottam a Juszt-is ház kapujából: “KULIMÁKOM! KULIMÁKOM” Az egyik tanítványom volt az, aki (a Skype nevemből kiindulva) csak Kulimákként ismert engem. Még sose látott élőben, mégis izgatottan várta az érkezésemet, számított rám. Szerintem ez volt az a pont, ahonnan egyszerűen nem volt számomra visszaút: Juszt-isos lettem.