Indul a tanév a NapKÖZi-ben

Készülünk a következő tanévre a NapKÖZi-ben (elsős -másodikos projektben)

A nyári programjainkon részt vettek az első és második osztályos gyerekek is, akikkel külön projekt keretében foglalkozunk évközben is. Vagyis szeptemberrel újra indul a NapKÖZi! Összesen két tucat kisiskolás tanul-játszik hétről hétre két bódvalenkei segítőnkkel, akiknek kitűnő munkáját egy kis fővárosi háttércsapat támogatja. 

Pedagógiai team, akik összeállítják a feladatokat

Hónapról hónapra alkotjuk meg az aktuális feladatsorokat és találunk ki új és új játékokat a gyerekeknek, hogy aztán izgatottan meglessük a Skype-on keresztül: vajon bevált-e a gyurmázós vagy éppen a gyufás játék.

A játékok igényes, gyermek- és felnőttszemet gyönyörködtető formájáról külön kézműves stáb gondoskodik. 

Nagy szó, hogy idén szeptembert azzal kezdtük, hogy két fantasztikus gyógypedagógus segítségével felmértük a gyerekek adott szintjét, így gyógypedagógiai tanácsokat figyelembe véve igyekszik a kis önkéntes csapatunk összeállítani a játékos feladatokat a következő tanévben. 

Szóval ha ősz, ha új tanév, az nekünk ismét Bódvalenke és NapKÖZi. Hajrá örömteli tanulás!

 

Nyílt levél a VisFontisnak – avagy BÚÉK!

Kedves VisFontis!
Nyílt levél a VisFontisnak

Most, hogy így év vége felé közeledünk, ahelyett, hogy ezt az évet pörgetnénk vissza, az elmúlt 3 évből emelnénk ki egy szálat: a veletek való együttműködésünket.

2017 ősze óta támogattok minket, akkor indítottuk el Skype-tanodánkat. Akkor kezdtünk el támogatókat keresni, hiszen éreztük, hogy ezzel szintet lépett a projektünk, állandó kiadásaink lesznek. Ti egyből nyitottak voltatok az ötleteinkre, hiszen már évek óta szíveketen viseliket a bódvalenkei gyerekek fejlődését.  

Igazából ti a régebb óta támogatjátok a bódvalenkei gyerekek fejlődését mint, hogy mi elkezdtük volna működésünket. 

A már akkor évek óta tartó karateedzéseket is ti teszitek lehetőve a háttérből. Ez egy tőlünk függetlenül működő szál, aminek nagyon örülünk, hogy a mai napig működik.

Nektek köszönhetjük, hogy az önkénteseknek nem kell maguknak állniuk az útiköltséget, így nem az önkéntes pénztárcája határozza meg, hogy tud-e nálunk önkénteskedni. 

A Skype-tanoda és néhány projektünk költségének egy részének átvállalásával lehetővé teszitek, hogy stabilan tudjunk működni. 

A bódvalenkei elsősök most már harmadik éve nektek köszönhetik, hogy kapnak tornazsákkal is felszerelt iskolatáskát, amikor elkezdik iskolai pályafutásukat. 

Most már több mint három éve közösen dolgozunk oly módon, hogy ti biztosítjátok az anyagi hátteret ahhoz, hogy mi önkéntes munkával meg tudjuk valósítani a projekteket. 

Valóban partnerségről beszélhetünk, hiszen ha valamelyikünknek eszébe jutott egy ötlet, megkerestünk benneteket, vagy ti minket, elmeséltük az ötletet, beszélgettünk róla, hogy megvalósítható-e, és ha igen, előkészítettük és amint lehetséges volt, megvalósítottuk.

Így alakult a szemüvegprojekt is, melynek keretein belül 2019 során több mint 10 bódvalenkei gyerek kapott szemüveget: ti álltátok a szemüvegek árát, mi pedig elvittük szemészeti vizsgálatra a gyerekeket.

2020-tól pedig egy hasonló együttműködésnek köszönhetően ismét álljátok a középiskolások buszbérleti költségeit. Ez a projekt pedig azért valósulhatott meg ilyen gördülékenyen, mert a MRSZ (Magyar Református Szeretetszolgálat) szociális munkása vállalta, hogy helyben intézi, számla és iskolalátogatási igazolás ellenében, a buszbérlet költségének kifizetését. Mi pedig az összekötő kapocs vagyunk ebben.

 

Kedves VisFontis, nagyon hálásak vagyunk ennek az együttműködésnek, kívánjuk magunknak, hogy veletek együttműködésben gazdag legyen a 2021-es, 2022-es, 2023-as……és minden további év!

Nagyon boldog új évet!!!!

 

 

 

„FELNYITNI A GYEREKEK SZEMÉT” – a divany.hu interjúja Alapítványunkról

„Ősemberek voltunk, mamutokra vadásztunk, és barlangrajzokat készítettünk a kívánságainkról” – mesélik mosolyogva a Juszt-is teszünk! Alapítvány önkéntesei arról a foglalkozásról, amelyet legutóbb tartottak a bódvalenkei gyerekeknek. Miért utazik valaki több száz kilométert azért, hogy Edelényi járásban, egy 250 fős faluban töltsön időt a helyiekkel? És miért ajánlja szívből másoknak is ezt a tevékenységet? Erről beszélgettünk Kocsis Zsófiával és Szil Tolmival, akik az elmúlt évek legnehezebb és legörömtelibb pillanataiba is beavattak minket.

A divany.hu interjúja itt olvasható.

 

Októberi hétvégénk

A járványhelyzetre való tekintettel ebben a hónapban nem utaztunk Bódvalenkére, de az önkéntes csapat így sem volt rest. Újabb kihívást állítottunk magunk elé: Miután szeptemberben személyes jelenléttel már csoportos foglalkozást tartottunk a gyerekeknek, szerettük volna, ha online is ugyanazokban a csoportokban találkozunk velük. Minden csoportnak külön Facebook szobája volt, a szobákba különböző idősávokban lehetett csatlakozni a megfelelő csoportnak. 

A lelkes önkéntes csapat sok előkészítő munkát végzett a héten, hogy mind technikai, mind tartalmi felkészültségünkben minél gördülékenyebben teljesítsük a kihívást: az online foglalkozások megtartását. 

A hétvége során összesen négy egy-másfél órás foglalkozást tartottunk. Sajnos sok gyereket végül nem tudtunk elérni, mert nem minden családnál van internet, de ahol csak lehetett, igyekeztünk megoldani, hogy azok gyerekek, akik szeretnének részt venni, be tudjanak csatlakozni. A kisebbekkel tornáztunk, táncoltunk és koncentrációt fejlesztő játékokat játszottunk, volt olyan család, ahol verseket mondtak nekünk a gyerekek és szorzótáblát gyakoroltunk (a gyerekek kérésére!). Az idősebb korosztállyal pedig jókat beszélgettünk. Az önkénteseknek és a gyerekeknek is szokatlan volt a foglalkozásoknak ez az új formája, ezért minden kreativitásunkat bevetve próbáltuk szórakoztatni a lenkei gyerekeket és fenntartani a figyelmüket, például vicces hátterekkel vagy azzal, hogy leutánoztuk a hajviseletüket

Nekem személyesen nagyon szórakoztató élmény volt és örültem, hogy bár kicsit személytelenebb formában, de mégis megtaláltuk a módját annak, hogy a már kiépített és folyamatosan mélyülő kapcsolatokat fenntartsuk a gyerekekkel. Sajnos elképzelhető, hogy ebben az évben már csak Facebook szobákban és nem pedig a projektiroda szobájában tudunk majd találkozni, de azon leszünk, hogy minél gördülékenyebben és tartalmasabban töltsük az időnket virtuális szobáinkban.

Megosztás itt: facebook
Facebook

Beszámoló legutóbbi hétvégénkről

Új hétvégi rendszerbe vágtuk a fejszénkent. A megszokott házról házra járva játszunk otthon a gyerekekkel rutin helyett a szeptemberi hétvégén az iskolás gyerekek a projekt irodában tanultak játszva. (A kisebbekhez továbbra is házhoz visszük a játékokat.) Az Iskolások előre be lettek osztva kisebb csoportokra és úgy hoztuk őket. Reméljük ez a rendszer egyszer beáll és jönnek majd maguktól a gyerekek 🙂 Ennek a hétvégének az őskor és az ősember volt a témája. Megbeszéltük hogyan éltek, miket ettek, hol laktak, hogyan főztek. Majd gőzerővel neki láttunk a korabeli fegyverek elkészítésének, hiszen félelmetesebbnél félelmetesebb, őskori állatok vártak ránk az udvaron. Mi a veszélyre fittyet hányva kifutottunk felfegyverkezve és levadásztuk őket! A vadászat után barlangrajzokat festettünk, melyre a saját vágyaink kerültek fel 🙂 Ebben az új rendszerben a gyerekek újabb Juszt-is pontokat szerezhetnek, figyelmességért, kedvességért, rendre való törekvésért stb. Kis létszámmal jöttünk, sok feladatra, de igyekeztünk helyt állni! Jövő hónaptól pedig szeretnénk egy külön ovis csoportot is csinálni, hiszen a szülők kérték, a gyerekek oviba szoktatása miatt! 🙂

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: email
Email

Támogasd a Juszt-is Ház felújítását!

A Juszt-is teszünk! Alapítvány a Hátrányos Helyzet Csökkentéséért (www.jusztis.com) négy éve foglalkozik Bódvalenkén, a Freskófaluként ismert Borsod megyei hátrányos helyzetű törpefaluban, a helyi  gyerekekkel. Tevékenységünk nyári táboroztatásból, hétvégi fejlesztő játékos foglalkozásokból, heti 5 napos távoktatásból és iskolaelőkészítésből, illetve az elsős-másodikosok támogatásából áll (ez utóbbit az általunk elkészített eszközökkel és a mi pedagógiai útmutatásunk alapján helyi segítők folytatják). Mindennek a Református Szeretetszolgálat helyi projektirodája és a helyi segítők otthona biztosított helyet. Tevékenységünk folyamatos bővülése megkívánja az önkéntesek számának növekedését és ezzel az ő elszállásolásuk megoldását is. 2019-ben az Alapítványnak lehetősége nyílt megvásárolni egy házat a községben.

Ez a ház, kibővítve a projektiroda nyújtotta lehetőséget, nemcsak önkéntesszállásul szolgálna, hanem az ott kialakítandó tanulószobában egyénileg is tudnánk foglalkozni gyerekekkel.

Ahhoz, hogy ez a terv valósággá váljék, teljesen fel kell újítani a régi parasztházat. A koronavírus járvány okozta kényszerű késlekedés, illetve a szükséges tervrajzok, engedélyek stb. beszerzése után 2020 szeptemberében indultak be a tényleges munkálatok: az elektromos hálózat bővítése, víz bekötése, szennyvízelvezetés megoldása, WC, fürdő, konyha létrehozása, korszerű fűtési rendszer kiépítése, alvóhelyek kialakítása és a jól felszerelt tanulószoba berendezése. Ezzel egyidejűleg indult el őszi kampányunk a mindehhez szükséges kb. 3 000 000 forint előteremtésére. November végére több mint félmillió forint gyűlt össze. A mi boldog karácsonyunk az lenne, ha adventi kampányunk révén összejönne az a legalább 2 millió forint, ami biztosítaná, hogy a bódvalenkei gyerekek és leutazó önkénteseink tavaszra használatba vehessék a Juszt-is Házat.

Ha érdekel a munkálatok alakulása, kövess bennünket Facebook oldalunkon!

JÁRULJ TE IS HOZZÁ A JUSZT-IS HÁZ MEGVALÓSULÁSÁHOZ!

Számlaszám: 16200223-10095722 (MagNet Bank)
Nemzetközi utaláshoz: IBAN: HU06 1620 0223 1009 5722 0000 0000
SWIFT: HBWEHUHB

A közleményben feltétlenül szerepeljen: „Juszt-is Ház”.

* * * * * * * * *

Ha szeretnél feliratkozni a Juszt-is teszünk Alapítvány hírlevelére, írj az info.jusztis@gmail.com címre

Alapítványunk az Edison 100 idei listáján !

Örömmel tájékoztatunk mindenkit, hogy Alapítványunk felkerült az Edison 100 idei listájára !

Az Edison100 2020-as listáján olyan kezdeményezéseket gyűjtöttek össze, amelyek ma Magyarországon innovatív, izgalmas módon fejlesztik az óvodás és általános iskolás korú gyerekeket és szüleiket az iskolai kereteken túl.

Az idei közönségdíjas kiválasztásában kérjük követőink segítségét egy kattintással. A szavazatok leadására augusztus 25-ig van lehetőség a divány.hu oldalán.  A szavazás lezárását követően a legtöbb voksot kapó szervezet megkapja az Edisonplatform közönségdíját.

Számítunk segítségükre, előre is köszönjük a bizalmat:

A Juszt-is teszünk! Alapítvány csapata

Közvetlen szavazási lehetőség a Juszt-is teszünk! Alapítványra:

https://divany.hu/edison/2020/08/06/juszt-is-teszunk-alapitvany/

 Az idei jelölt összes szervezet: https://divany.hu/edison/2020/08/06/edison100/

Ismét Bódvalenkén jártunk! – februári hétvége

Februári hétvégénkre egy nagyon kis létszámú, de annál nagyon lelkesedésű csapat gyűlt össze.

A faluba vezető buszúton nagy szerencsénkre utazott pár helyi család, így velük le tudtuk egyeztetni a játék és a tanulás időpontját. Zsófi szemüveg projektje rendületlenül halad, pénteken sikerült átvennie Miskolcon Regina szemüvegét, amit érkezésünkkor oda is adott a kislánynak. Jó volt látni, hogy sok gyerek hordja a már megkapott szemüveget, és nagyon vigyáznak rá.Kicsit félve indultunk neki a hétvégének, hogy így négyen bírni fogjuk e energiákkal, de úgy érzem erőn felül teljesítettük a hétvégét. Majdnem az összes családhoz sikerült elmennünk játszani.

Sőt, sikerült olyan ügyesen gazdálkodni az idővel, hogy nem csak a szokásos vasárnap délelőtti tanulást vezettük le, hanem szombat este is megtartottunk hét órát. Ami pedig nagyon nagy öröm volt számomra, hogy az időjárás is nekünk kedvezett. Gyönyörű napsütés kísért minket egész hétvégén házról házra.

Köszönjük a Magyar Református Szeretetszolgálatnak, hogy használhatjuk a projektirodát valamint a VisFontis Egyesületnek, hogy támogatta az önkéntesek útiköltségét.

Januári hétvégénk

2020 Január 17-19.

Ezen a hétvégén hatan vágtunk neki az útnak, most tömegközlekedve – vonattal, busszal. Az utazás kényelmes, zökkenőmentes volt, a jó társaság miatt pedig gyorsan el is röppent. Ez kompenzálta a ködös zord időt, nem is beszélve a vendégszerető fogadtatás melegéről.

Mivel délután érkeztünk, pénteken már csak két családhoz tudtunk bemenni játszani. Este szokás szerint megbeszéltük a hétvége menetét, igyekeztünk időrendet írni – Zsófi távolból való segítségével leegyeztettük pár családdal, hogy szombaton mikor látogathatunk hozzájuk.A szombati nap nagyon sűrű volt, estig meg se álltunk. Kártyáztunk, olvastunk, bohóckodtunk, számoltunk, activityztünk, beszélgettünk, építettünk, táncoltunk, gondolkoztunk, nevettünk… szóval nem unatkoztunk most sem. Nem maradt el a pontbeváltás, illetve az elsős-másodikos projekt tananyagának átadása sem.

Ami a hétvége különegessége: szombat délután eljött Bódvalenkére felmérni a megvásárolt ház helyzetét egy kivitelező. Aki lemaradt volna: alapítványunknak sikerült megvenni egy -felújítandó –házat, amit önkéntes szálláshelyként fogunk üzemeltetni.

Nagy örömünkre kiderült, hogy egész jó állapotban van a ház, így ha minden rendben halad, jövő télen már ott is meg tudunk majd szállni, úgy hogy még több önkéntes tud egyszerre működni minden hétvégén. Hurrá!

A kivitelező a szemle után még egy családhoz is eljött velünk játszani, és megcsodálta a freskókat is, mielőtt útnak indult. Vasárnap délelőttre maradt a tanulás a helyben tanuló gyerekekkel. Öröm volt velük tanulni. Miután beváltották ők is a tanulásért járó pontjaikat, összepakoltunk és útnak indultunk a buszhoz.

Noha nem minden családhoz jutottunk el, összességében nagyon eredményes volt a hétvégénk, reméljük hasonlóan folytatódik ez az év!

Köszönjük mindenkinek!

A következő hétvége időpontja : február 7-9.

Várjuk a jelentkezőket! 🙂

Megosztás itt: facebook
Facebook

2019-es tábori beszámoló

Ahogy a smaragdzöld dombok után beérünk az apró faluba, ismerős a látvány, ismerősek az emberek arcai. Már tudják, hogy jövünk, néhányan integetnek, ahogy haladunk a kisbusszal mellettük. A projekt-irodánál állunk meg. Vasárnap délután van és azért jöttünk, hogy egy hetes tábort tartsunk a gyerekeknek.

Kipakolunk és egy gyors ebéd után én Marcival elindulok, hogy körbejárjuk a házakat és szóljunk a szülőknek a táborról. Ahogy sétálunk gyerekek csapódnak hozzánk és hatalmas érdeklődéssel vesznek körül minket. Nekem ez az első táborom, úgyhogy nagyon kíváncsiak rá ki vagyok. Nézem a gyerekeket és csodálom milyen gyönyörűek.

Este nekiláttunk, hogy megbeszéljük és összerakjuk az elkövetkező hetet. Rendszereztük a játékokat, feladatokat, ötleteket korosztály szerint. A gyerekeket négy csoportba osztottuk be akik minden nap ugyanabban az időpontban jöttek a táborba:

 

9:00 – 10:30 Ovisok

11:00 – 12:30 Iskolaelőkészítősök

14:00 – 16:00 Kisiskolások

16:30 – 18:30 Kamaszok

 

Hétfő. Az első reggel. Izgatottan vártam milyen lesz ez a nap. Gyors reggeli és kávé után már mentünk is a gyerekekért, mivel ők még kicsik, házhoz mentünk értük. Az elmúlt évek táborainak nyomai még ott éltek bennük – ujjongva, boldogan fogták meg a kezünket és dalolva sétáltunk vissza a projekt-iroda kertjébe, ahol már kikészítve várták őket a játékok. Volt gyurma, kártya, építőkocka, festés, diavetítés, olvasás, labdázás, akadálypálya. Arra külön figyeltünk, hogy olyan foglalkozásokkal készüljünk, ami játékos, de fejlesztő, oktató hatású is.

 

A második csoportban nem voltak olyan sokan, egy önkéntesre jutott egy gyerek, így itt sokkal mélyebb személyes kapcsolatok tudtak kialakulni. De figyeltünk rá, hogy közös, csoportos játékok is legyenek, és senki ne érezze magát kirekesztve. Párszor például velem akart játszani egy kislány, amikor én pont egy másik lánnyal játszottam. Odahívtam és mondtam neki, hogy maradjon, itt mindenki a barátunk, és közösen, együtt még jobb játszani.

 

Mindeközben bent az épületben két gyerekkel naponta tanultunk, hogy segítsünk nekik felkészülni a javítóvizsgára.

A kisiskolások közül nagyon sokan eljöttek. Itt volt foci, bújocska, festés, kártyázás, rajzolás, sőt néhány gyerek saját fantáziából saját játékot talált ki, amit közösen tudtak játszani gyerekek és önkéntesek. 

 

 

A kamaszok létszáma változó volt, de minden nap felbukkant egy kisebb csoport. Velük szabadabb volt a foglalkozás, fociztunk, beszélgettünk, kártyáztunk, karkötőt készítettünk. Ja, és ping-pongoztunk. Ez minden csoportnál nagy kedvenc volt.

 

Ez volt a negyedik tábor amit az Alapítvány szervezett. A gyerekek ez alatt az öt nap alatt rengeteg mindenben mutattak együttműködést, türelmet, fegyelmezettséget és bár voltak kihágások, a szabályokat igyekeztünk betartatni mindenkivel – nincs csúnya beszéd, verekedés vagy a másik csúfolása. Nagyon jó volt látni, hogy napról napra nagyobb volt az összetartás.

 

“Gizi mama” –  az egyik önkéntesünk, akit az első táborban a gyerekek nevezték el így, rendületlenül “főzte” minden csoport résztvevőinek a párizsis kenyeret, amit imádtak a gyerekek.

 

Esténként páran a kamaszokkal bandáztunk ami szerintem a tábor egyik legjobb része volt. Itt alakultak ki mélyebb beszélgetések és ilyenkor tudtuk egymást jobban megismerni. És mit csináltunk szinte minden este? Ipi-apacsoztunk. Így igaz. 12 és 40 éves kor között voltunk és mindenki úgy játszott mintha az élete múlott volna rajta. Voltak hatalmas futások, nevetések és esések, de a legfelemelőbb része az egésznek az együttjátszás volt. Emlékszem egyik este csak bújocskáztunk, és két másik önkéntessel meg három kamasz fiúval a faluból egy utánfutóban bújtunk el. Hárman belefeküdtünk, ketten pedig alámásztak és úgy lapítottunk hogy még a szívveréseket is hallani lehetett. Mint később kiderült mi mindhárman önkéntesek ugyanazt éreztük – itt éltünk meg egy gyönyörű élményt: ahogy ott feküdtünk a csillagos égbolt alatt és csak egymás lélegzetét hallottuk hirtelen ismét gyerekek voltunk. Gyerekek, akik együtt játszanak, akik együtt izgulnak és ebben a csodálatos pillanatban hirtelen minden más eltűnt: nem számított ki hány éves, ki mivel foglalkozik, kinek milyen a bőrszíne vagy honnan származik. Akkor ott csak egy dolog volt fontos: hogy nehogy a húnyó megtaláljon minket.

 

Az egész tábor egy hihetetlenül felemelő élmény volt és remélem a gyerekeknek is annyit adott mint nekünk. 

 

Zsófi a szemüveg projektet intézte rendületlenül, ezt a projektet már nagyon régen tervezzük, közösen a VisFontis egyesülettel. Idén végre megvalósulni látszik, hogy szemüveget kapjanak azok a gyerekek, akiknek szükségük van rá. Még júniusban eljött Bódvalenkére egy szakember, aki egy első szűrést végzett az összes gyereknél, hogy tudjuk, hogy kinek lehet szüksége szemüvegre. Így a tábor alatt Zsófi minden nap más gyereket vitt szemészhez (Edelénybe illetve Miskolcra).  A tábor végére sikerült a gyerekek többségének elintézni a szemüveghez szükséges vizsgálatokat.

 

Köszönjük a Magyar Református Szeretetszolgálatnak, hogy használhatjuk a projektirodát valamint a VisFontis Egyesületnek, hogy támogatta az önkéntesek útiköltségét.

.

Megosztás itt: facebook
Facebook