Hírek

Szakmai beszámoló a 2019-es évről

Szerző:

Szemüvegprojekt

A 2019-es évben elkezdődött a szemüveg projekt lebonyolítása, melyben a helyi gyerekek szemüveghez juthatnak. Ebben az évben 10 gyerek kapott már szemüveget.

Nyári jutalomkirándulások 

Az elsősöket, másodikosokat iskolai teljesítménytől függetlenül, külön busszal, Kazincbarcikára vittük egy interaktív játszótérre. A többi általános iskolás gyereknek pedig, iskolai teljesítményhez kötve (bukásmentes bizonyítvány és egy általuk kijelölt tantárgyból való javítás), a miskolctapolcai kalandpark volt a jutalomkirándulás.

Emellett van két gyerek, akik a tornanádaskai speciális iskolába járnak, és akiknek a tanulmányi eredményeit nem tudjuk nyomon követni. Velük külön Miskolctapolcán töltöttünk egy napot különféle programokkal.
Mindegyik kiránduláson biztosítottunk a gyerekeknek étkezést.

Nyári tábor

Júliusban rendeztük meg nyári táborunkat, mely egy hétig tartott. A táborban a gyerekek korcsoportokra osztva vettek részt és minden résztvevő gyereknek napi egyszeri hideg étkezést biztosítottunk. A foglalkozásokhoz fejlesztő játékokat és kézműves alapanyagokat vásároltunk.

1-2. Projekt

2019-ben bővítettük projektünket. Most már nem csak az elsősök, hanem a másodikosok is kapnak személyes segítséget. Zsuzsa, aki előző évben tanította az elsősöket, viszi őket tovább. Az új elsősöket, pedig Adri fejleszti. A fejlesztésekhez szükséges játékokat és szükséges eszközöket adományokból tudjuk biztosítani.

Házvásárlás

A faluban a projektiroda mellett lévő házat erre a célra szánt adományokból sikerült megvásárolni. A jövőben önkéntes szállás kialakítását tervezzük. 

Kályha


Skype tanodának helyet adó család számára biztosítottunk egy kályhát (HUNOR íves kandalló), hogy melegben tanulhassanak a gyerekek.

Auróra

Budapesten az Auróra közösségi központban május 23-án megtartottuk első adományestünket. Támogatásért cserébe pólót illetve vászonszatyrot adtunk. Az est nemcsak adománygyűjtésre szolgált, hanem a tevékenységünk szemléltetésére is, ezáltal önkéntes toborzásra.
Köszönjük a Kale Lulugyinak és Czinege Bandnak, hogy koncertet adtak.

Krumpliosztás

A szeretetszolgálat helyi munkatársának segítségével megtörtént a krumpli kiosztása a helyieknek.

Önkénteseink útiköltségeit és a szemüveg projekt költségeit a VisFontis Egyesület támogatásával tudjuk fedezni, amit ezúton is köszönünk!

 

Köszönjük a Magyar Református Szeretetszolgálatnak, hogy a projektirodát ingyen használhattuk.

 

A költségeink számokban kifejezve:

Megnevezés

Összeg E Ft

Bevételek

 

Támogatás VisFontis

683

Támogatás magánszemélyektől

5187

Összes bevétel

5870

  

Kiadások

 

Házvásárlás

3700

Nyomtatvány, irodaszer

15

Polcok, dobozok

41

Tábori kellékek, játékok

226

Postaköltség

3

PB gáz fűtéshez

5

Domain név

19

Szitanyomás (logós pólók adományokért)

85

Gyerekeknek jutalomutazás

104

Könyvelés

13

Ügyvéd (házvétel)

78

Tanulásmódszertani előfizetés

53

Nyomtatás

21

Bankköltség

23

Tábori étkezés

73

Leutazás költségei

335

Rászorulóknak adományok (krumpli,szemüveg)

566

Összes kiadás

5360

  

Maradvány

510

Távkorrepetálás a koronavírus ideje alatt

Szerző:

Bár hivatalosan március 20-a óta szünetelnek a megszokott órarend szerinti Skype-óráink, lelkes önkénteseink és szorgalmas bódvalenkei diákjaink igaz, rendhagyó módon, de folytatják a tanulást.

A jelenlegi helyzetben azok a diákok, akik rendelkeznek otthoni internetelérhetőséggel, felveszik a kapcsolatot önkénteseinkkel, és az esetek többségében Facebook Messengeren keresztül tanulnak. Az órák menete az iskolai tananyagban való segítséggel, és a feladatok megoldásával telik. A rendhagyó helyzet miatt előfordul, hogy olyan diákok is részt vesznek a tanulásban, akik egyébként nem járnak a Skype-tanodánkba. Az órák a megszokott vidám hangulatban zajlanak, és a technikai nehézségek mellett is hatékonyan tudnak működni. A diákok szinte minden esetben telefonkészülékről jelentkeznek be, így a tanulás közel sem olyan kényelmes, mint amikor a már megszokott Skype-os rendszerben tanulunk, de így is minden héten át tudjuk nézni az adott házi feladatokat, és átbeszélni az aktuális tananyagokat. Van mikor az óra rövidebb, vagy épp hosszabb, mint általában, és van mikor  a megbeszélt időpont nem jön össze, vagy másik napra kerül, mégis folyamatos a kapcsolattartás és a tanulás. Bár igaz, hogy nem minden családdal sikerült felvennünk a kapcsolatot.

Ezúton is köszönjük a szülőknek, a gyerekeknek és önkénteseinknek is az összefogást!

Márciusi hétvégénk

Szerző:

Na, mi is akkor utazunk, amikor jól esik! – mondtuk egymásnak, amikor márc. 6-án, egy esős pénteken, ketten (a két legidősebb önkéntes) vonatra ültünk Budapesten, hogy elinduljunk újabb bevetésünkre. A hétvégi csapat három másik tagja később gurult utánuk autóval. Bódvalenkére érve azonnal begyújtottunk a mintegy egy hónapja nem használt kályhába. Ezzel a megosztással az autóval érkezők már 16 fokos szobára leltek, mi pedig a péntek délutáni skype-órákat Bódvalenkén tarthattuk meg élőben. 

Amikor kora este végre összeverődött a társaság, leültünk megbeszélni az előttünk álló tennivalókat. Két új önkéntes vett mély lélegzetet a mélybe ugrás előtt. Beosztottuk, ki melyik családhoz megy szombaton játszani. Azt is ki kellett találnunk, milyen sorrendben hozzuk el támaszpontunkra tanulni azokat a gyerekeket, akikkel valamilyen okból nem működik a Skype-on való tanulás. 
 
Szombat reggel a csapat útnak eredt, hogy a nap folyamán minél több házba, családhoz eljussunk fejlesztő játékainkkal. A nap is kisütött. Egész nap kellemes időben lótott-futott a társaság. Útközben szinte állandóan beleütköztünk gyerekekbe, akik sürgetően kérdezték: „mikor jöttök már hozzánk”.
 
Közben egy napra bepottyant még egy skype-os önkéntesünk, aki a távtanításhoz szükséges internetkapcsolatot hozta rendbe mindannyiunk nagy örömére.
 
Este meglehetősen fáradtan, de elégedetten ültünk a vacsorához. 
 
Vasárnap reggel még 4 gyerekkel tanultunk. A helyben tanuláskor előre elkészített, névre szóló feladatsorokon dolgozunk. Ezek részben gondolatébresztőként is működnek.  A feladatok végén a gyereknek minősítenie kell, tetszett-e a feladatlap, és miről szeretne legközelebb hallani.
 
Aztán kitakarítottuk a péntek estéhez képest már egész barátságosan meleg szobát, mindent rendbe raktunk, majd búcsút intettünk Bódvalenkének.
 
 
 
 

Ismét Bódvalenkén jártunk! – februári hétvége

Szerző:

Februári hétvégénkre egy nagyon kis létszámú, de annál nagyon lelkesedésű csapat gyűlt össze.

A faluba vezető buszúton nagy szerencsénkre utazott pár helyi család, így velük le tudtuk egyeztetni a játék és a tanulás időpontját. Zsófi szemüveg projektje rendületlenül halad, pénteken sikerült átvennie Miskolcon Regina szemüvegét, amit érkezésünkkor oda is adott a kislánynak. Jó volt látni, hogy sok gyerek hordja a már megkapott szemüveget, és nagyon vigyáznak rá.Kicsit félve indultunk neki a hétvégének, hogy így négyen bírni fogjuk e energiákkal, de úgy érzem erőn felül teljesítettük a hétvégét. Majdnem az összes családhoz sikerült elmennünk játszani.

Sőt, sikerült olyan ügyesen gazdálkodni az idővel, hogy nem csak a szokásos vasárnap délelőtti tanulást vezettük le, hanem szombat este is megtartottunk hét órát. Ami pedig nagyon nagy öröm volt számomra, hogy az időjárás is nekünk kedvezett. Gyönyörű napsütés kísért minket egész hétvégén házról házra.

Köszönjük a Magyar Református Szeretetszolgálatnak, hogy használhatjuk a projektirodát valamint a VisFontis Egyesületnek, hogy támogatta az önkéntesek útiköltségét.

Facebook

Januári hétvégénk

Szerző:

2020 Január 17-19.

Ezen a hétvégén hatan vágtunk neki az útnak, most tömegközlekedve – vonattal, busszal. Az utazás kényelmes, zökkenőmentes volt, a jó társaság miatt pedig gyorsan el is röppent. Ez kompenzálta a ködös zord időt, nem is beszélve a vendégszerető fogadtatás melegéről.

Mivel délután érkeztünk, pénteken már csak két családhoz tudtunk bemenni játszani. Este szokás szerint megbeszéltük a hétvége menetét, igyekeztünk időrendet írni – Zsófi távolból való segítségével leegyeztettük pár családdal, hogy szombaton mikor látogathatunk hozzájuk.A szombati nap nagyon sűrű volt, estig meg se álltunk. Kártyáztunk, olvastunk, bohóckodtunk, számoltunk, activityztünk, beszélgettünk, építettünk, táncoltunk, gondolkoztunk, nevettünk… szóval nem unatkoztunk most sem. Nem maradt el a pontbeváltás, illetve az elsős-másodikos projekt tananyagának átadása sem.

Ami a hétvége különegessége: szombat délután eljött Bódvalenkére felmérni a megvásárolt ház helyzetét egy kivitelező. Aki lemaradt volna: alapítványunknak sikerült megvenni egy -felújítandó –házat, amit önkéntes szálláshelyként fogunk üzemeltetni.

Nagy örömünkre kiderült, hogy egész jó állapotban van a ház, így ha minden rendben halad, jövő télen már ott is meg tudunk majd szállni, úgy hogy még több önkéntes tud egyszerre működni minden hétvégén. Hurrá!

A kivitelező a szemle után még egy családhoz is eljött velünk játszani, és megcsodálta a freskókat is, mielőtt útnak indult. Vasárnap délelőttre maradt a tanulás a helyben tanuló gyerekekkel. Öröm volt velük tanulni. Miután beváltották ők is a tanulásért járó pontjaikat, összepakoltunk és útnak indultunk a buszhoz.

Noha nem minden családhoz jutottunk el, összességében nagyon eredményes volt a hétvégénk, reméljük hasonlóan folytatódik ez az év!

Köszönjük mindenkinek!

A következő hétvége időpontja : február 7-9.

Várjuk a jelentkezőket! 🙂

Hétvégénk novemberben

Szerző:

November 22-24.

4-en indultunk útnak pénteken kora d.u. Budapestről…egy kis komplikáció miatt sikeredett így az indulásunk – az autó,amivel mentünk épp pénteken adta be az unalmast,így várnunk kellett, amíg a szerelő megjavította. Ilyenkor télen, már nagyon sokat számít pár óra, sokat veszítünk,ha nem tudunk pénteken reggel elindulni,főleg,ha kevesen vágunk neki a hétvégének.

Ilyenkor a korai sötétedés miatt hamarabb behúzódnak az emberek így kevesebb időnk van körbejárni a falut. Pénteken kora este érkeztünk és csak egy nagy családhoz tudtunk bemenni játszani. A java tehát szombatra maradt, délelőtt két csoporta osztódva a kisebb, délután pedig közösen a nagyobb családokat látogattuk meg. Került a csomagba pár új fejlesztő játék,amit örömmel fogadtak a gyerekek. A játék után átadtuk a havi tananyagot az elsős,másodikos projektet megvalósító helyi segítőinknek, most főleg a betűkre fókuszáltunk, de jutott hely játékos mateknak és általános tudást, ismereteket bővítő játéknak is.

Ezután mi is bevonultunk a kályha adta melegbe és megbeszéltük a vasárnapi programot. 

Vasárnap reggel tanulással indítottuk a napot, két család gyermekeivel tanultunk a projektirodában matekot, magyart, aztán elmentünk azokhoz a családokhoz játszani, akikkel szombaton már nem tudtunk. Vasárnapra maradt a tanulós pontok beváltása is, kerültek új csecsebecsék a csomagba, de sokan választottak inkább iskolához szükséges dolgokat: füzetet, hegyezőt, tolltartót. Összességében – ahhoz képest, hogy kevesen voltunk – tartalmas, és hasznos hétvégét hagytunk magunk után. 

Decemberben folytatjuk!

Szeptemberi hétvége

Szerző:

A szeptemberi csapatból csak én (a nem lejárós skype-os) képviseltem a folytonosságot. Viszont kilenc-személyes autóbusszal gördült be októberi csapatunk, amelyben két újonc nézte ámulva a szép tájat, a falut, az előbukkanó freskókat. Velünk volt egy „Nagy visszatérő’ is, aki két évi szünet után jött le.  A gyerekek többsége a kihagyás ellenére megismerte, örömmel üdvözölte.

Ahogy szoktuk, megérkezésünk után (soha nem tudunk észrevétlenül szálláshelyünkre jutni, a nyakunkba ugró gyerekeket megnyugtatva, hogy „hamarosan jövünk játszani”) gyorsan megbeszéljük, melyik családhoz mikor megyünk, és hányan. Azt is megbeszéljük, ki vállalja a vacsora főzését, ki főz kávét, ki készít reggelit, és ki mosogat. Mindezt írásban rögzítjük, persze mind a családok sorrendje, mind a feladatok felelősei változtathatók.

Ezután összeszedjük a játékokat, és irány az első család. Minden családnál körülbelül egy órát töltünk. Szerencsénk volt az időjárással: ragyogó napsütésben a kertben leterített pokrócokon játszani. A kicsikkel építőkockával, a nagyobbakkal társasoztunk. Gyakran előfordult, hogy egy-egy gyerekkel több házban is találkoztunk, szeretnek betársulni a közös játékba.

Szombat délután, és vasárnap délelőtt (a választások miatt a szokottnál korábban kellett felkerekednünk) a nem skype-on tanuló gyerekek egy-egy órás tanulására is sor került. Ezeken a foglalkozásokon egy önkéntesünk készíti el a személyre szóló nagyon klassz feladatlapokat, amelyeket a végén a gyerekek is osztályoznak – jó jegyeket kap a készítő.

Este az „újoncokat” és a Nagy visszatérőt faggattuk benyomásaikról.

Októberi látogatásunk fénypontja volt, hogy profi autós önkéntesünk segítségével megvettünk egy kandallót. Ugyanis a skype tanulást lehetővé tevő szoba fűtését meg kellett oldani. Ezt  a Helpers Hungary Kft. nyújtotta támogatás tette lehetővé. Köszönjük nekik ezúton is.

Nekem mindig nagy öröm látni, hogy a gyerekek tanulós pontjaikat beváltandó piaci tárgyalásokat folytatnak a tanulós pontokon „vásárolható” kincseket eladó önkéntessel.

Magyarázat: tanulós pontokat lehet szerezni, ha részt vesz a gyerek a skype-órán, ill. a nem skype-on tanuló gyerekeknek itteni munkájukért jár tanulós pont.

Végül idő előtt ugyan, de még mindig ragyogó napsütésben elbúcsúztunk Lenkétől: jövünk vissza egy hónap múlva

Tanévkezdés Bódvalenkén

Szerző:

Szeptember 6-án a szokottnál is korábban vágott neki az útnak öt önkéntesünk (egy közülünk  első útjára indult).

A korai indulás oka az volt, hogy szerettük volna a tanév kezdetén az iskola igazgatójával és tanáraival számos közös dolgunkat megbeszélni. Így 11-re kellett beérni az iskolába – sikerült is. 

Sikeres volt a  megbeszélés is, tisztáztuk a tankönyvek kérdését, a kapcsolattartást, főleg pedig azt, hogyan tudunk segíteni abban az igen nehéz munkában, amit az iskola végez szinte állandó létszámhiánnyal kűzdve. Érzésünk szerint eredményes volt a két és fél órás megbeszélés.

Bódvalenkére még ragyogó napsütésben érkeztünk, lepakoltunk, haraptunk valamit, és máris indultunk a családokhoz játszani. A szokott játékokon kívül két újdonságot is vittünk. Az egyiket a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemtől kaptuk kölcsön: mágneses gyűrűkkel játszott a családok apraja-nagyja nagy élvezettel. A másik: saját gyártmányú szorzótábla társasjáték. Ez is népszerű játéknak bizonyult.  

Este megbeszéltük a másnapi programot a közben  hat főre kiegészült csapattal. Ráadásul este 6-ra és 7-re (két turnusban) fizikai kísérleteket mutattunk be. Előre kifüggesztett plakát toborozta az érdeklődőket.A kísérletek sikeresen mutatták be a mágneses jelenségek alapjait, erővonalképeket, a mágneses lebegés jelenségét (Kioto-Tokió vasút magyarázata). Mindezeket az interaktív eszközöket ugyancsak a BME kölcsönözte nekünk, köszönjük. Néhány elekrosztatikai kísérletet is láttunk. A kémiai kölcsönhatásra az ecetbe szórt szódabikarbóna reakciója során felszabaduló széndioxid fújta fel a palackra erősített lufit. Végül a felfújt lufit kellett az erős embereknek (fiú, lány próbálkozott) tenyerükkel összenyomva (esetleg ráülve) kidurrantani. Szúrni, harapni tilos volt. Hát a legutolsó próbálkozó gyerek alatt végül eldurrant (kifáradt az anyag).  Szerintem a legtöbb kacagást és izgalmat ez a kísérlet váltotta ki. 

Vasárnap pedig a szokott komoly munkára került sor. Azokkal a gyerekekkel, akik a skype-oktatásból kimaradnak, egy-egy órát személyre szóló feladatlap megbeszélésével folytattuk a munkát. Valamennyien érdeklődve, okosan, jól oldották meg az egyénre szabott feladatokat. A feladatlapokat mind a gyerekek, mind pedig az önkéntesek minősítették, hogy legközelebb még testre szabottabb feladatokat oldjunk meg.

Végül déli 1/2 2-kor intettünk búcsút Bódvalenkének azzal a tudattal, kicsit talán közelebb jutottunk célunkhoz: a gyerekek érdeklődését felkeltve segítünk nekik tájékozódni a világban. 

A fizika mindenkié Bódvalenkén

Szerző:

Ahogy aFizinfóból  ismert honlapon mindenki láthatta, április 26-t követően az ország különböző helyeire betette lábát a fizika. Míg a tudomány fellegváraiban április 27-én komoly tudósok ecsetelték, mi mindenre jó a fizika, középiskolások is ismerkedhettek kísérletekkel. Számos kisebb-nagyobb városban is tartottak, tartanak előadásokat. Az egyik legeldugottabb faluba, Bódvalenke freskófaluba a Juszt-is teszünk a hátrányos helyzet csökkentéséért alapítvány önkéntesei vittek el néhány kísérletet. Az előző nap kitett saját készítésű plakát  csalogatta a kiváncsiskodó gyerekeket.  

Általános iskolások – a szomszéd faluban van csak iskola – ki is próbálhatták maguk is az egyes “trükköket”. Erről tanúskodnak a felvételek. 

Először a légpárnás CD-ket indítottuk útjukra. Mivel az asztal kissé göcsörtös és az előző kézműves foglalkozás ragasztó nyomait viselte, nem siklottak a CD-k oly kecsesen, mint a Kyoto-Tokiói vonat, de azért ezzel is játszottak kicsit.

Ezt követően az önkéntes saját kezűleg kockáztatta meg  talpas poharai (örökség nagyitól) épségét. A poharakra helyezett téglán kilós kalapáccsal törte meg a diót –  sikerrel. A dió eltört, a poharak maradtak. Majd a kalapácsot átadta a vállalkozó kedvű nézők egyikének. A poharak ezt is kibírták. Ám a poharak szerepét átvevő tojások sajnos megrepedtek. (Legalább megtanultuk, nem mindig sikerül a kísérlet.)

A “pancsolós” kísérleteknél óvatosnak kell lenni, mert az eső miatt nem öntögethettünk a kertben.

Miután az üres pohárról, ha szájjal lefelé fordítottuk, leesett a kártya, a vízzel teli pohárra szorítva a kártyát, megfordítottuk – nem esett le, bár a víz tömege nyomta (gondoltuk). . Kialakult a “káryaparti”: a gyerekek próbálták megismételni. Siker volt

A vízipók fizikáját (felületi feszültség) egyrészt az alumínium húszfilléresek, zsilettpengék úsztatásával, másrészt a gézzel bekötött szájú edénybe a gézlapon keresztül betöltött vízzel mutattuk be. A lefordított szájú edényből ugyanis nem folyik ki a víz, a gézlap szövedékén feszülő vízhártya veszi át a kártya szerepét.

(Egyébként a “kicsik” (alsó tagozat) megismételtették velünk a vizes kísérleteket. Pontosabban: sorra-rendre maguk is tapasztalhatták a fent elmondottakat.  Szóval az ismerkedés a kézzel fogható fizikával azt hiszem, jó mókát is jelentett valamennyi gyereknek.

Kirándulós hétvége

Szerző:

Augusztusban egy újabb rendhagyó hétvégére utaztunk Bódvalenkére. Félévkor „szerződést” kötöttünk a 3-8. osztályos iskolásokkal, hogy ha az év végén nem buknak egy tárgyból sem és a félévi eredményhez képest legalább egy tárgyból egy jegyet javítanak, az év végén jutalomkirándulást kapnak, amit félévi kihívásnak neveztünk. Ez volt az alapötlet, utána arra gondoltunk, hogy jó lenne megjutalmazni az első-második osztályosokat és azokat is, akik a tornanádaskai kisegítő iskolába járnak, így alakult, hogy a hétvége mindhárom napján (péntektől vasárnapig) kirándulni mentünk a gyerekekkel.

Pénteken érkeztünk Bódvalenkére és késő délután azonnal belevetettük magunkat a kirándulásokba. Elsőként a két tornanádaskai iskolába járó fiúval mentünk vizibiciklizni és bobozni a miskolctapolcai tóhoz. Rengeteg kalanddal mentünk haza. Mint mindig, ezen a kiránduláson is tanultunk valamit: a vizibiciklizés is lehet extrém sport, ha hagyod a fiúkat vezetni, akik természetesen kaptak az alkalmon, hogy a tó közepén lévő szökőkútban kicsit megfürösszenek minket és hogy dodzsemként használják a vízibiciklit, de nem tagadom, hogy ebben partnerek voltunk és jól szórakoztunk mi is. A nyári bob is új és csöppet ijesztő élménynek bizonyult a fiúk és az önkéntesek számára, a kirándulás legvégén a maradék energiáikat pedig levezethették a közeli játszótéren. Ezen a napon a kirándulással egy időben egyik önkéntesünk kiosztotta az elkészült szemüvegeket, amiket örömmel láttuk, hogy sok gyerek hordott a hétvége folyamán és a VisFontis alapítvány által adományozott iskolatáskákat is az első osztályba készülő gyerekeknek.

A szombati nap azoknak szólt, akik teljesítették a félévi kihívást, velük ismét Miskolctapolcára mentünk, ezúttal a Kalandtúra Parkba: itt miután a gyerekek megtanulták, hogy hogyan kell biztonságosan végig menni a drótkötélpályán, mindenféle félelmüket legyőzve mentek végig az egyáltalán nem könnyű pályán. Rettentő büszkék voltunk, vagyunk rájuk. A kirándulás azt hiszem, a gyerekeknek és nekünk is nagyon kimerítő volt. Miután nagyot ettünk a kalandpályához közeli Corso Pizzériában, elindultunk haza, ezzel a második napos kalandos kirándulásunk is véget ért.

A harmadik napot az első-második osztályos iskolásoknak ajándékoztuk. Velük és egy-két anyukával a kazinczbarcikai okos-játszótérre mentünk. Ez egy hatalmas játszótér volt, annyi játékkal, hogy kicsit a gyerekeket is elöntötte a bőség zavara, de azért azt hiszem, hogy jól érezték magukat. Azt hiszem, itt a legnagyobb attrakciók a kültéri „kondigépek” voltak, amin a gyerekek nagyon szórakoztatóan néztek ki, hiszen a legtöbben egyáltalán nem voltak elég magasak ahhoz, hogy rendeltetés szerűen tudják ezeket használni. Másik nagy attrakció volt az óriási kör alakú hinta, amin mindig annyi gyerek ült egyszerre, amennyi csak elfért. Jó volt látni, hogy ilyen jól megvannak egymással, időnként még fel is segítették egymást, bár meg kell hagyni, néha azért igyekezték le is segíteni a másikat.

Azt hiszem, összességében sikerült élményeket ajándékoznunk a legtöbb gyereknek (és magunknak is) és az idei tapasztalatokból tanulva reméljük, hogy jövőre még több iskolás teljesíti majd a féléves kihívást és jöhet velünk kirándulni. Azt még hozzátenném, hogy szeretnénk a szakiskolásoknál is bevezetni ezt a kihívást, csak éppen emelt tétekkel: minden szakiskolás, aki elvégzi az iskolát, kap egy személyre szabott kirándulást, amit majd a diákokkal közösen találunk ki, valamit, ami egyszerre élményt nyújt, miközben hasznos is számukra.

Nyelv kiválasztása