Hát ezt is megértük! Hatan indultunk neki a hosszú idő óta első IGAZI hétvégének, amikor végre találkozhattunk, és játszhattunk, beszélgethettünk a gyerekekkel és néhány szülővel.
Nagyon örültünk annak, hogy kapcsolatunkat nem túlságosan viselte meg a vírus. Bár csak levelezgettünk, és örömmel láttuk a leküldött kézműves feladatok eredményét, úgy tűnik őszinte örömmel öleltek át minket. Csalódottan vették tudomásul, hogy ez még nem a várva várt tábor kezdete. Sőt, a szokottnál rövidebb ez a találkozó.
Hogy mi történt mégis? A szombati érkezés után egymást követték a korosztályra bontott csoportok. Ragyogó napsütésben, nyári melegben a kisebbek (ovisok, és alsósok) vonatoztak. Akadályverseny is volt az elsős-másodikosoknak. A következő korosztály már kvízjátékon mérte össze tudását. Nem asztal mellett papírra vetett kérdések közül választották ki a helyes megoldást a gyerekek. A kvízt kitaláló önkéntes zseniális ötlete volt, hogy a kérdéseket követő helyesnek vélt válaszokat egy-egy önkéntes személyesítette meg, hozzá szaladt a válaszoló. A felsősök is ugyanilyen módon adtak választ a hozzájuk illő komolyabb kérdésekre. A nyertesek cukrot kaptak. Csak úgy dagadt a zsebük! Valamennyi csoport a versenyt követően még önfeledten kergette a labdát e fiatalabb önkéntesekkel.
A koronát az egyes csoportok foglalkozására az tette fel, hogy beválthatták az év közben szerzett tanulós pontjaikat.
A kamaszokkal este találkoztunk. Ők is helytálltak a kvízjátékban, majd komoly témákra fordult a szó, de szünetként szóban társasoztunk. Ők is készítettek nekünk kitalálós jéátékot: mindegyikük írt magáról öt jellemzőnek vélt állítást, és nekünk kellett kitalálni, melyikükre illik. Jót mulattunk. Késő este „bontottunk asztalt” abban a reményben, hogy a táborban és az őszi lejárós hétvégéken folytatjuk a beszélgetéseket.
Vasárnap reggel a bölcsis korosztály „dolgozott” a fűre terített takarókon. Rajzoltunk, kirakósoztunk, építettünk. A kicsit hűvösebb, napos délelőttön élveztük a gyerekek társaságát.
A rövidre szabott hétvége summázataként álljon egyik önkéntesünk véleménye: „várom már a következő lemenős hétvégét, a babákkal gügyögést, kicsikkel a magunk „nyúzatását-húzatást, focilabda kergetését valamennyiükkel. A kamaszokkal pedig a komoly, de izgalmas kérdéseket feszegető beszélgetést.”
Ha netán valakinek kedve támad, bátran jelentkezzen nálunk, van még hely bőven!
