A 2022-es nyári táborba a vihar közepette indultunk Budapestről megijedve, hogy túl kevesen leszünk önkéntesek, de mire odaértünk elállt az eső és a tábor végére nem csak a nap sütött ki, de egy nagyon összekovácsolódott csapatként tértünk haza. Reméljük a gyerekeknek is éppoly jól telt ez a pár nap. :))
Egy dologban biztosak vagyunk: a „Lovacskázás” hatalmas sikert aratott és minden reggel izgatottan várták a gyerkőcök hogy újra és újra körbemenjenek a pályán. A Lovacskázáshoz szükséges lovaspálya ugyanis egy kis farudakból és azokat összekötő szalagból épült fel. A pályán lovasként és lóként lehetett végigmenni, ugyanis egy „kantár” vagyis fonal körbefogta a ló szerepében lévő embert és így lehetett vágtázni. A legtöbben a lovas és a lovacska szerepét is kipróbálták (illetve kipróbáltuk mi is). Ez a játék nyitotta a foglalkozást minden nap az ovisoknak és első osztályosoknak.
Ezenkívül, az idősebb korosztálynak is készültünk különböző mozgásos játékokkal, melyeket a drámapedagógiából hoztunk és nem csak a gyerekek mozgatja meg és kapcsolja ki, de mi, önkéntesek is rengeteget nevettünk és játszottunk, és még azt sem bántuk, hogy a tábor hátralévő napjaiban izomlázunk volt. Közösen felszabadulni a legjobb!
A kézműves programoknak volt egy általános része ami rajzolast és festést foglal magába, de ezen felül a legtöbb az évi tábori témához kapcsolódik. Az idei téma a földrészek/különböző országok voltak köztük India, Afrika, Ausztrália, Eszkimók. Voltak összetettebb kézműves foglalkozások is, például vajang báb készítés, gyöngyből karkötők és fülbevalók készítése. Na meg előkerült az arcfesték is, így a gyerekek és az önkéntesek is gyakran színesre festett arccal járták a falut. Ráadásképpen minden napi témához készült (Fanni önkéntesünk ceruzájából) egy gyönyörűen megrajzolt fotófal volt,aminek ki volt vágva a fej része így be tudtak bújni, a lelkesebbek és szórakoztató fotókat készíthettek benne.
Nem utolsó sorban a kamaszokat külön is meg kell említeni ugyanis az első estéken aligha lehetett rávenni őket, hogy eljöjjenek a táborba, de később elkezdtek jönni mert rájöttek arra, amire mi is: hogy az ipiapacs nevű játék időtlen és mindenki szereti játszani mindig, így végül az estéink is hatalmas buliban teltek.
Összességében nagyon jóra értékeltük a tábort, bár voltak nehéz pillanatok, amikből tanultunk és reméljük, hogy a tanultakat hasznosíthatjuk. A táborozók mindvégig nagyon boldognak tűntek, egész héten örömmel jártak hozzánk, reméljük így is marad és még sok jó közös taborunk lesz:))
