Köszönetnyílvánítás

A következő bejegyzéssel szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, akik anyagilag, tárgyi adománnyal, illetve önkéntes munkával hozzájárultak ahhoz, hogy majdnem kész legyen bódvalenkei „otthonunk”, a Juszt-is Ház.  Nagy vonalakban hátra van még a konyhabútor (és a folyamatos fenntartás, karbantartás, mely sajnos nincs ingyen).  Óriási öröm és rengeteg munkának a gyümölcse, hogy az idei táborban már a Juszt-is Házban aludtak az önkéntesek!

Itt alább olvashatjátok “függönyfelelős” önkéntesünk írását:

“A Juszt-is Ház megléte fölötti örömködés, tudjuk, szerepelt már korábbi bejegyzésünkben, de elapadhatatlan. Csodálatos előrelépés, hogy az ügyünknek, amin az alapítványunk öt éve dolgozik, végre saját megtestesült otthona van. 

A ház felújítása befejeződött, de legalábbis abba a stádiumba ért, hogy biztonságos, kényelmes, kézreeső, megfelelően működő befogadójává vált a leutazó önkénteseknek és a foglalkozásokra járó gyerekeknek. Az idei tábor előtt a ház maga is igazán izgulhatott, hisz ez volt a premierje és nem is kicsi, hanem igazi mélyvíz, mert körülbelül húsz önkéntes lepte el, akiknek végre lehetőséget adott a kényelmes elférésre, pihentető alvásra és közös étkezésekre. 

Több lépésben készítettük fel a házat. Az első etap a takarítás volt. Miután a felújítás lezajlott, nekiestünk szivaccsal, ronggyal, porszívóval és felmosóval, hogy fogadhassa berendezéseit. Tisztelettel és óvatosan bántunk vele. Az ódon parasztház ablakai, díszes faragott fakeretekben, vékonyak és törékenyek. A vályogfalak hengerelt falfestése megőrizte a történetét, de biztosabb, ha csak gyönyörködünk benne, mintha fúrógéppel esnénk neki. A fagerendák mélyedéseiben ideiglenesen megdöntöttük a pókok uralmát. 

A következő lépésben a nagyobb bútorok – ágyak és padok – összeszerelését profi csapat végezte a Rotary Clubtól. Így mire a tábor előtt két nappal megérkeztünk, a ház megtelt élettel és bútorral. Oldalazva fértünk el a még nem helyükön álló bútorok, fűtőtestek, padok, székek, karnisok, függönyök, szúnyoghálók, kipakolatlan dobozok, kézről kézre járó szerszámok, sorukra váró fel és összeszerelendő konstrukciók, alkatrészek, kellékek és kupacok közt. A végtelenített nap során lassan feloszlott a káosz és helyére került mind – függesztve, szögelve, csavarozva. Lelkes amatőrségünknek jót tett, hogy mindenből több darab volt, így mire a végére értünk, jól kiforrott, kialakult rutinnal, az aktuális darab profi szerelői képesítésével zártuk a sorozatot. 

Számos spontán és kreatív megoldás született, amikor a ház helyben kitapasztalt adottságainak engedtünk az elképzeléseinkkel szemben. Fogtuk egymásnak a létrát és föladogattuk a szerszámokat, majd cseréltünk, hogy a szerelésben járatlanok is produktív feladatokhoz juthassanak és hogy a tábor előtti estére valamennyien büszkén zárhassuk a napot egy közös vacsorával a rendbevágott és otthonossá tett házban: ezt mi hoztuk össze, együtt 

Váradi Vera önkéntes 

Megosztás itt: facebook
Facebook