A 2018-19-es tanév skype-élményei
Szemléltetésül álljon itt egy fénykép, amely a képernyőn Katit, az egyik önkéntesünket mutatja, amint a laptop előtt ülő kislánnyal tanulnak. Kati egész évben, heti 1-2 órában tanult a képen szereplő lánnyal, illetve egy másik kislánnyal, akik hol külön-külön, hol együtt ültek a képernyő bódvalenkei oldalán. .
A folytatásban másik önkéntesünk, Erzsi vázolja, hogy is zajlott ez a tanév a skype segítségével, és beszámol saját tapasztalatairól.
Mindenek előtt azt hangsúlyozom, hogy a korrepetálásnak elsőrendű célja az, hogy érezze a gyerek: .
- csak vele foglalkozunk, szeretjük, visszavárjuk a következő órára,
- segítjük abban, amiben nehézségei vannak a tananyag elsajátításában,
- látókörét, gondolkodásmódját bővítjük, és nem a tananyag tételes tudása a legfontosabb (ez utóbbit nem mondjuk, de szem előtt tartjuk).
Alapvetően matematikát, fizikát, kémiát tanítok negyediktől felfelé minden korosztálynak. Az év folyamán azonban helyettesként több-kevesebb alkalommal más tárgy (magyar nyelv, környezet/természetismeret) is előkerült a ‘“vevő” igénye szerint.
Szeptember 24-én kezdtük az évet. A kezdeti (első két hét) döcögés után beindult a rendszeres munka. Az igények és a korrepetítorok összeegyeztetése megtörtént, az időbeosztás kialakult.
A foglalkozások hétfőtől péntekig délután 3-tól este 6-7-ig (néha 8-ig) zajlanak, a gyerekek óránként cserélődnek (az iskolából többnyire csak 4-kor – a kicsik előbb – érkeznek).
A csere helyi segítőnk hathatós közreműködésével zajlik. A kisebbeket az óra végeztével hazakíséri, és útközben fülön csípi a következő “áldozatot”. Ha valaki valamiért nem tud/akar jönni (ilyen is előfordulhat?!), legtöbbször hoz valaki mást, akiről tudja, szívesen jönne (vagy szüksége van rá).
Álljon itt néhány ínycsiklandó példa arra, hogyan zajlik egy óra (hetente 3 -5 gyerekkel foglalkozom,így elég sok példát hozhatnék).
Röviden megbeszéljük, mi történt a suliban: (“semmi” – a szokásos, minden szülő ismeri ezt a választ, majd hol tartotok – néma csend. Ezek után elmondom, mit terveztem az órán elvégezni, és a lovak közé csapunk.
A megállapodás szerint érkezők esetén, akik matekot tanulnak, gondolni kell arra, hogy az óra közepére a lankadó figyelmet valamilyen kis “egyperces” videóval (pl. hogyan spájzolja be a pók az áldozatot). Legtöbbször sikerül.
Kicsit nagyobb a gond, ha nem várt gyerek érkezik. Ilyenkor elő kell kapni a gyerek évjáratának megfelelő matekot vagy esetleg azt a tárgyat, amiből kéri, hogy beszéljük meg. Ekkor én kérek kis szünetet, hogy a szükségletnek megfelelő anyagot előkaparjam. Ennek hátteret biztosít, hogy minden skype-oló gyerekről naprakész feljegyzések állnak rendelkezésre, látjuk tehát, mit tanult az előző órákon. Másrészt évfolyamonként és tantárgyanként rendelkezésre állnak a tankönyvek a megosztott drive-on Így némi kapkodás után indulhat a az óra.
Az is előfordult a praxisomban (szerencsére ritkán), hogy a skype másik oldala “bedobja a törölközőt”, feladja, elkalandozik, sőt egyenesen haza akar menni. Ilyen esetekben ne adjuk fel. Ekkor ragaszkodtam ahhoz, hogy folytassuk az órát. Volt példa arra (kisebb gyereknél), hogy kikapcsoltam a skype-ot: mondván, “ha így, akkor menj haza”, mire jött a skype üzenet: “kapcsolj vissza!”. A gépet ugyanis csaknem minden gyerek tudja kezelni.
Az órát legtöbbször barátságos “szia, legközelebb egy hét múlva találkozunk” kölcsönös búcsúzkodás zárja, és már hallani, ahogy iszkol hazafelé.
Hangulatkeltésként megmutatjuk azt a NASA felvételt , amelyen látszik, hogyan közeledik a hajnal Európa felé. Azon kívül, hogy kitalálják a kép láttán, merre forog a Föld, lelkes ámulatot vált ki, felrázza az órát a Kárpát-medence, a tengerek, a szomszéd országok látványa, az olaszcsizma, amint Szicíliába rúg. Nem beszélve az éjszaka fényeiről.
Hát röviden ennyi.
Ha szeretnél a következő tanévben részt venni ebben a folyamatban, skype önkéntesként, jelentkezz: jusztis.skype.csapat@gmail.com